Mindazt, mi mulandó a szívükre veszik,

Esténként az ördög azt suttogja nekik:

„A legnagyobb félelmeid én le-

Süllyesztem a Duna fenekére!\"

Mindazt, mi mulandó a szívükre veszik,

Esténként az ördög azt suttogja nekik:

„Titkaidnak nem is nagy az ára,

Vesztes nélkül záródhat le játszma.\"

Ne hallgass rá!

Oly mézédesek a szavai,

Ellentétesek azzal, ami

Láthatólag itt körülölel,

Ellenszélben is

Karjaiba húz le mélyen,

Suttog szépen.

Suttog az ördög a kisagyam szélén,

Tudom, hogy hazudik, a szívem mélyén.

Játszadozik velünk százezer éve,

Így csalogat bennünket lépre.