Virágok nyílnak a réten Mellette beton erdő Füstöl egy távoli gyárkémény Felette zivatarfelhő A bokrokon vadszilvák Savanyú mint a felnőtté válás Keserédes gyerekkor de Nem lehetek eléggé hálás Lepattogott zománcfesték A lépcsőház mint egy régi sakktábla Ciklámen íz, kicsit korán kezdték És fújták a füstöt a panel sarkába Az elmúlástól mindenki fél Ez körforgás, nem a múltba ragadsz A nyár után ősz jön, az ősz után tél A tél után pedig...újra tavasz Hóvirág az ablakok alatt Elhagyatott játszóterek Deres spaletták, kopott falak És egy megkopott vasúti váróterem A boltívek alatt fecskefészek Vízcseppek a palatetőn Azt mondták csak egyszer élek De újra tavasz lesz ha marad erőm Gyanta illat száll a fenyőkből A folyóparton egy pók sző hálót Ha vége van kezdődik előről? Vagy menthetetlenül jön értünk Khárón? Az elmúlástól mindenki fél Ez körforgás, nem a múltba ragadsz A nyár után ősz jön, az ősz után tél A tél után pedig...újra tavasz