Jóindulattal van kikövezve az út,

Senki sem akarta, mégis így alakult,

És én vagyok hibás, de kell valaki más,

Ki elmagyarázza, hogy ebből most ki mit tanult.

Új kezdetek, mély lélegzetek, de belül

Ömlik a zagy, de ha kérded, hogy vagy, remekül.

Csak furcsa az egész, hogy nem győz ki merész,

És nincs több sansz, hogyha elsőre nem sikerül.

Felkelnék az ágyból,

Belenéznék a tükörbe,

Őszintének látszol,

De magadat nem csapod be.

Magadat nem csapod be.

Neked könnyű lehet, mert a szél a neved ki menekül,

De én kő maradok, nehezen haladok egyedül.

És lesz majd, ki segít, ki jókedvre derít,

És olyan is lesz, aki majd csak ráhederít.

Felkelnék az ágyból,

Belenéznék a tükörbe,

Őszintének látszol,

De magadat nem csapod be.

Felkelnék az ágyból,

Belenéznék a tükörbe,

Őszintének látszol,

De magadat nem csapod be.