Hogy mitől váltson a szívem ritmust,

Azt eldönti nekem az algoritmus.

Nekem olyan ez, mint egy pogány rítus,

Csak kívülről nézve kínos.

Én is divatba jöttem,

Hisz külön stílus depisnek lenni,

Magadat nem túl jól kifejezni,

A kenyeret jó sok kecsappal enni.

Ennyi, ennyi!

Lenémítom a telefont,

Lehúzom a redőnyt,

Mindent kizárok a semmiből,

Kovácsolok előnyt.

Valami olyan kéne, hogy lefoglaljon,

A képzeletnek helyet hagyjon,

A gondolataimban megmaradjon,

De sokat mégse adjon.

Végre rátérnék a tanulságra.

De-de-de vissza csöppenek a valóságba,

Csak azt nem tudom, hogy hol tartottam,

Valamit biztos elrontottam.

Mondtam:

Lenémítom a telefont,

Lehúzom a redőnyt,

Mindent kizárok a semmiből,

Kovácsolok előnyt.

Spirik, sporik, hol ott, hol itt,

Hasonlít mind, a szemedbe port hint,

Messziről ordít a morbid, ork hit.

Teret hódít a szoptató kitt,

Mi zéró kínt ajánl, s a szint legaljáról

Károsítja, ami ép. Te vagy a termék,

Te vagy a termék, te vagy a termék.

Lenémítom a telefont,

Lehúzom a redőnyt,

Mindent kizárok a semmiből,

Kovácsolok előnyt.