Úgy teszel, mint aki nem tudja,
Hogy látszik rajta, mikor nyújtja el
A mondandóját hosszabbra és hosszabbra,
Míg egy zagyvaság lesz végül belőle,
De neked nem számít, mert te előre tudtad,
A lényeg csak annyi volt,
Hogy a középpontban legyél.
Mindig beleszólsz mindenbe,
És érdeklődést színlelve tereled át
A témát magadra, a többiek leléptek,
S teveled átkozott az aki maradna,
És a hátad mögött kiakadva
Súgdolóznak arról az emberek,
Hogy mennyire gáz veled.
Mindent irányítani szeretnél,
De magadat sem tudod.
Mindenkit leszívsz, csak azért,
Hogy védd a státuszod.
Tükörkép nélkül is lehetnél kritikus magaddal,
Mert biztos van oka annak, hogy igazán senki se bír,
Te energiavámpír!
Legalább kicsikét sajnálnád,
Hogy végigjárja a fáradtság
Az arcokat amikor megszólalsz,
De te inkább mondod a magadét, és még
Élvezed is ahogy szanaszét tépnék
Képzeletben a fejedet, hiszen ez
Lehet egy újabb jelenet, amiben
Te vagy a főszereplő.
Mindent irányítani szeretnél,
De magadat sem tudod.
Mindenkit leszívsz, csak azért,
Hogy védd a státuszod.
Tükörkép nélkül is lehetnél kritikus magaddal,
Mert biztos van oka annak, hogy igazán senki se bír,
Te energiavámpír!
Te energiavámpír!
Van oka annak, hogy igazán senki se bír!
Mindent irányítani szeretnél,
De magadat sem tudod.
Mindenkit leszívsz, csak azért,
Hogy védd a státuszod.
Tükörkép nélkül is lehetnél kritikus magaddal,
Mert biztos van oka annak, hogy igazán senki se bír,
Te energiavámpír!
Te energiavámpír!
Te energiavámpír!
