Olcsó címkék gyárosa vagy,

Aggasztod mindenkire, kinek kijut

Az hogy szereted.

A szereteted olyan, mint egy príma előadás,

Először lenyűgöz milyen csodás,

A művész ott a színpadon.

Aztán mögé látsz.

Darabokra törted az énképemet,

Hamis álarcokat, ruhákat vettem fel azért, hogy szeress.

Úgy szerettelek, tiszta, gyermeki lélekkel álltam előtted.

Visszaéltél e szereppel, rángattál,

Olcsó cédulákkal ruháztál fel.

Olyan kabáttal és álarcokkal, ami nem én voltam.

Eljátszottam a szerepet, azért, hogy neked megfeleljek.

Olcsó, hamis színjátékkal megetettél,

Olcsó, hamis öleléssel öleltél.

Összetörtél, majd ringattál, összetéve engem valahogy.

Hogy aztán összetörhess megint.

Néha csodáltál, mint egy műalkotást, mint egy teremtményt.

Az az álarc éppen neked tetsző volt, de nem volt igazi,

Kilátszott mellőle a lényeg, és ez bizony már neked kevés lett.

Ez nem az én, nem az én hibám volt,

Elrontottál bennem valamit,

De most helyreteszem,

Begyógyítom minden sebem.

Olcsó, hamis színjátékkal megetettél,

Olcsó, hamis öleléssel öleltél.

Összetörtél, majd ringattál, összetéve engem valahogy.

Hogy aztán összetörhess megint.

Ledobálom a hamis álarcot, álruhát,

Eltiprom, elégetem, nem az enyém.

Ez mind a tiéd, tessék, vidd hát el.

Nekem nem kell.

Elfogytak már a szavak.

Éppen társaságom, az üres,néma fal,

De nem aggaszt rám semmit.

Olcsó, hamis színjátékkal megetettél,

Olcsó, hamis öleléssel öleltél.

Összetörtél, majd ringattál, összetéve engem valahogy.

Hogy aztán összetörhess megint.

Elmegyek, elszakadok tőled.

Elég volt már,

Hamis álruhákból, kötelékből, álarcokból.

Elmegyek, míg szeretettel engedem el a kezet,

Amivel hamis képet teremtettél belőlem.

Elengedem.

Elengedem.

Elmegyek.